A magyar esküvői hagyományok történelmi áttekintése
A magyar esküvői hagyományok sokszínűek és változatosak. A régi időkben az esküvő nemcsak a két szerelmes ünnepe volt, hanem a családok és a közösség összetartozásának kifejeződése is. Az esküvői szokások tükrözték a társadalmi rétegeket, a földrajzi különbségeket és a vallási hovatartozást is.
Az esküvő előtti időszakban több fontos lépésnek kellett megtörténnie. Az első a lánykérés volt, amikor a vőlegény családja elment a menyasszony családjához, hogy megkérjék a lány kezét. A lánykérés régen nem volt olyan egyszerű dolog, mint ma. A vőlegény családja először meg kellett győződjön arról, hogy a menyasszony családja alkalmas-e a házasságra. Ehhez több módszer is létezett: például kitenni valakinek a szűrét, ami azt jelentette, hogy egy szürke gyapjúkabátot tettek ki az ajtó elé vagy az ablakba. Ha a kabátot visszaadták vagy eldobták, az nemet jelentett; ha befogadták vagy megtartották, az igent. Ekkor adták át a jegyajándékot is, ami lehetett pénz, ékszer vagy állat. A jegyajándék adása is fontos része volt a lánykérésnek. A jegyajándék lehetett pénzbeli vagy természetbeni érték: például aranygyűrű, nyaklánc, fülbevaló vagy állat (ló, tehén). A jegyajándékot általában ha elfért egy kendőbe csomagolták és egy közvetítő adta át a menyasszonynak vagy annak apjának. A jegyesség kihirdetése után következett a kelengye megmutatása, amikor a menyasszony bemutatta ruháit és háztartási eszközeit az anyósnak és az asszonyrokonoknak. A kelengye magába foglalta a menyasszony ruházatát és háztartási felszerelését: ágyneműt, edényeket, törülközőket stb. A kelengyét általában egy tulipános ládában tárolták és mutatták meg az anyósnak és az asszonyrokonoknak. A tulipános láda egy faragott és festett fa láda volt, amelyen virágokat és más díszeket ábrázoltak.
Az esküvő napján több szertartás zajlott le. A menyasszony kiadása során az apja vagy más férfirokonja átadta őt a vőlegénynek vagy annak küldöttjének. Ekkor elhangzott egy búcsúbeszéd is, amelyben az apa megköszönte lányának eddigi munkáját és szeretetét és tanácsokat adott neki új életéhez. A mézkínálásnál egy mézeskalácsot kellett elfogadnia mindkét félnek egy közös tányérról, ez azt jelentette, hogy elfogadják egymást és ígérik egymásnak az édes életet.. Az esküvői kalácsot pedig fel kellett vágniuk és meg kellett osztaniuk egymás között, ez azt szimbolizálta, hogy osztoznak egymás sorsán és gondoskodnak egymásról.
Az esküvő után következő napon folytatódott az ünneplés. A hajnalperzselésnél például tűzzel járták körbe az ifjú párt és felkontyolták őket. A bolond menyasszonytáncnál pedig egy fiatal legény öltözött be menyasszonynak és táncolt viccesen.
A mai magyar esküvőkön már kevesebb hagyományos elemet találunk meg, de néhány még él: például a tányértörés, amikor az újdonsült házasoknak össze kell seperniük egy eldobott tányért; vagy a csokordobás, amikor a menyasszony hátrafelé dobja el virágcsokrát; vagy a küszöbön átemelés, amikor a vőlegény felemeli feleségét és beviszi vele az új otthonukba.
Forrás: Bing